♥

Haragudott. Nagyon. Átverte. Tudta. Most pedig kész volt megcsinálni azokat a dolgokat amiket a legjobban utált benne és amit a legjobban szeretett. Gyűlölte. Tudta, hogy egy életen át gyűlölni fogja. De sosem vallotta be sem neki sem másnak.

♥

Sokszor az ember úgy érezheti, hogy megtalálta a megfelelőt... megfelelő? de kinek? nekem? másnak? Hogyan szeretném túlélni ezt az egészet? Kivel? Ő az akire vágyom? Ő az akire számíthatok egész életemben? Vagy ő is csak egy lesz a pár közül?? De most úgy érzem..... szükségem van rá:)

♥

nincsvilágmelyösszeomolhatna.

bedobozolt múlt.♥

A legkönnyebb dolgot választotta. Bedobozolta a múltat. Elfelejtette a szerelmeit, a szenvedéseit, a boldogságát. Csak a nagyon fontosak maradtak meg. A családja. Majd évek múlva a doboz előkerül. Akkor átélheti a múltját. Gondolhat arra, hogy ilyen is volt. De aztán a dobozra újra rákerül a tető és a lakat. De akkor kulcsot elhajítja. Onnantól kezdve mosolyogva sétálhat újra az utcán. Egy új utcában. Az új szerelmével és azzal a mosolygós arcú kislánnyal akiért az életét szentelte. S ha találkozik újra azokkal a férfiakkal akiket valaha szeretett tovább sétál, mert már ő sem az a nő akit elhagytak vagy akit ő elhagyott.

illúzió ... szerele...miegymás.

Szerette. A szeméért. A hajáért. A bőréért. A csókjáért. De elérhetetlen volt számára, hiába szerette volna. Minden porcikájában érezte, hogy nem megy. De rendületlenül hívta és írt neki. Reménykedett. Mint az emberek többsége a helyzetek 100%ban. De vajon reménykedni mennyire jó? Nem csak illúziókat kergetünk?

Egy félájult lány véres homlokát.♥

Szerette a könyvek illatát. A szél szabadságát. A felhők dühét. A villám fényét. A családját. A gyűlölet érzését. A zenét. A csendet. A nyüzsgést. A nyugalmat.

♥

-Szereted?
-Hogyne.
-Akkor miért nem vagy vele?
-Mert nem lehet. Mint ahogy ti sem.
-De mi nem is akarunk.
-Én sem. Úgy szeretném elképzelni magamban ahogy van.
-Mitől félsz?
-A csalódástól. Lehet, hogy nem olyan amilyennek képzelem. Ha megismerném akkor lehet egy világ omlana össze bennem. Így inkább szeretem messziről mint gyűlöljem közelről.

♥

S a lány szemében ott csillogott az egyetlen remény sugara

Felidézte a múltat. Mosolygott, mint egy kisgyermek mikor cukorkát kap. S a lány szemében ott csillogott az egyetlen remény sugara. A reményé amit nem hagyott elveszni. Végig akarta csinálni. Meg akarta mutatni a családjának és a barátainak, hogy belőle az lesz ami igazán szeretne lenni. Amit igazán szívből szeret csinálni. Biztos volt benne, hogy ő, a lány aki már elvesztett, kapott, becsapott, adott még többet tud adni... annak aki igazán rászorul.♥