2011. június 1., szerda

Mosolyogva indultam el, pedig tudtam mire számítsak. Azt is tudtam, hogy részben magamat okolhatom érte. Én is ezt szerettem volna. De hát van ez így. Döntéseket hozunk. Amikor odaértem leültem vele szemben a padra és amikor megakart csókolni volt bennem annyi akaraterő és bátorság, hogy megmondjam:
-Ne! Ha most megcsókolsz én elfelejtem amit mondani akartam, elfelejtem milyen nap van és, hogy miért jöttem ide. Aztán megölelnélek és akkor már az álmaimat is elfelejteném. Szép sorjában....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése