teljes káááosz!

Van amikor csal lébecolunk az életben. Van mikor meg is éljük. Van, hogy teljesen mindegy mit csinálunk az életünk irányít minket! Lehetne másképp? Lehetne, hogy egyszer a buta döntéseinkért senki ne kérjen számon minket? Egyszer feltétlenül meg kell hoznunk azt a döntést ami lehet, hogy mindent megváltoztat. Lehet, hogy egy egész életre...

borzasztóan fáj...

Talán mosolygok... de kérdezte már meg valaha valaki, hogy miért könnyes a szemem? Miért vagyok olyan szomorú időnként, hogy a lelkemet csak egy nehéz súlynak érzem?
Miért egy álarcban élek? Miért kerülöm a tekinteteket? Miért van az, hogy már a boldogság is csak egy szó számomra? Becsapom... és fáj... magam...

egy másik életben....talán.

"Lassan hozzászokik lényem ahhoz, hogy folyton mindent elrontok... De talán egyszer... de csak egyszer egy pillanatra majd én hozok rendbe valamit. Amikor a szavaim sem üres mondanivalók lesznek.... Talán... egy másik életben legalább....én leszek a jó..."