Talán mosolygok... de kérdezte már meg valaha valaki, hogy miért könnyes a szemem? Miért vagyok olyan szomorú időnként, hogy a lelkemet csak egy nehéz súlynak érzem?
Miért egy álarcban élek? Miért kerülöm a tekinteteket? Miért van az, hogy már a boldogság is csak egy szó számomra? Becsapom... és fáj... magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése