"egyetlen egy esély"

Néha olyan mulandó az élet.

Mindenre csak egy esélyünk van. Minden egyes nap csak egyszer történik meg velünk. Minden egyes nap minden perce mulandó. Egyszer 19 éves az ember. Most ez azt jelentené, hogy ennek az évnek is minden percében valami érdekes dolgot kéne csinálni?
Mi felfogjuk ezt? Na és azt, hogy bármikor vége lehet?

'mesevilág'

Szeretnék még futkosó gyermek lenni. Akitől elnézik, hogy ha koszosan szalad végig a konyhán.
Szeretnék még homokozóban játszani.
Szeretnék az oviban délutánonként aludni. Tejeskávét inni.
Ó azok az ovis tejeskávék. Azok a sötétedésig nyúló játékok.
A felejthetetlen gyermekkor...

köszönöm

egy biztató szó...
egy mosoly...
egy halvány kis jel...
mind része az életünknek... és amit éppen befejeznénk valaki késztet arra, hogy újrakezdjük.
Azt hiszem, köszönöm ezeknek az embereknek:)

Tudtam, hogy nem szabad hinnem a jónak.

Olyan mulandó minden. Az élet, a levegő, tűz, víz...minden.

szeretlek nénje.

'miért csinálod ezt világ?'

Miért taszít a mélybe?
Miért forgat a tűz fölött?
Miért akarja, hogy ne legyek?

'A mosoly eltűnt az arcról. Aztán hamuként pergett tovább a térben.'

rengetegszer sírtunk, nevettünk, jajveszékeltünk. De a világ sosem segített... ez emberek kinevettek. egytől egyig mind más... és gonosz.

de tudom, egyszer... én nevetek majd rajtuk...

mosolyogj világ. egyszer úgy is lehervad.

Körhinta az élet♥

'Elmúlik? Vagy marad örökké tátongó űr az amúgy is zavaros életemben? Vagy elmegy... egyszerűen csak elsétál mintha mi sem történt volna. Aztán az élet folytatódik... Forog majd ugyan úgy körbe-körbe mint a körhinta? Vagy megáll. Van aki fent marad... Van aki kiugrik majd. De remélem.. egyszer a körhinta ugyan azokat a köröket fogja járni.'

'♥'

'szeretni annyit jelent mint megbirkózni azzal, hogy a világ egy része a tiéd'


Várom. Várom mikor jön el. Mikor lesz végre nyugalom. A múlás már nem fog létezni. Nem létezik majd rossz. Nem kell majd félnem. Nem leszek bujkáló angyal. Sem ördög. De addig is várok. Mikor lesz már nyugalom...