"tömeg...iszony"

"Aki azt hajtogatja, hogy nem érdekli más vélemény: HAZUDIK!! Mindig miden pillanatban egy picit figyeljük, hogy vajon, hogy reagálnak dolgainkra az emberek. Itt vagyok én példának. Ha én felvennék egy rózsaszín cicanacit és fognám a kis zsebkutyámat és így vonaglanék végig az utcán bizony érdekelne ki, hogy néz rám.
Nem vagyok divat... őrült. Nem vagyok csontkollekció, ja igen, nem vagyok tömeggyártmány!!!"

jégcsap.

"Az, hogy néha olyan vagyok mint egy darab jég, csak az embereknek köszönhetem. Nem leszek seggnyaló. Nem leszek barátságos. Nem és nem. Nem nyílok meg másoknak. Én ilyen vagyok és ilyen is maradok. Szeretem a barátaimat. Nem szeretném a világot magaménak tudni. Egyszerűen nekem elég, hogy ők vannak. De ez a jég nem olvad el."

hiába hiába hiába...
Egyszer vajon mindenkinek visszatudom adni azt amit én kaptam?? A jót is rosszat is?? Szeretném.

"hogy is van ez?"

Szeretnék egyszer csak szellő lenni
Mindig csak repülni, s veled lenni.



Szeretem az életem. a családommal, a barátaimmal együtt. De néha elgondolkodom ki az igazi barátom? Vajon tényleg az akire gondolok vagy csak mondja. Csupán én gondolom úgy, hogy ő az??
Egy barát mindig ott van? vagy csak amikor szükség van rá?
Egy barát mindig ráér?
De, hogy is van ez?

"egyetlen egy esély"

Néha olyan mulandó az élet.

Mindenre csak egy esélyünk van. Minden egyes nap csak egyszer történik meg velünk. Minden egyes nap minden perce mulandó. Egyszer 19 éves az ember. Most ez azt jelentené, hogy ennek az évnek is minden percében valami érdekes dolgot kéne csinálni?
Mi felfogjuk ezt? Na és azt, hogy bármikor vége lehet?

'mesevilág'

Szeretnék még futkosó gyermek lenni. Akitől elnézik, hogy ha koszosan szalad végig a konyhán.
Szeretnék még homokozóban játszani.
Szeretnék az oviban délutánonként aludni. Tejeskávét inni.
Ó azok az ovis tejeskávék. Azok a sötétedésig nyúló játékok.
A felejthetetlen gyermekkor...

köszönöm

egy biztató szó...
egy mosoly...
egy halvány kis jel...
mind része az életünknek... és amit éppen befejeznénk valaki késztet arra, hogy újrakezdjük.
Azt hiszem, köszönöm ezeknek az embereknek:)

Tudtam, hogy nem szabad hinnem a jónak.

Olyan mulandó minden. Az élet, a levegő, tűz, víz...minden.

szeretlek nénje.