A hiányérzet őrjöngve tépi szét már behegedt sebeimet.
Hiába minden. Nem tudok felejteni.
Hisz az apukám az ki már nem lehet velem.
Nem tudom a temetőre azt mondani, hogy szép.
Hiába a sok mécses.
A temető nekem egy hely ahová ha belépek
csak hiány marad. Egy üres hely a szívemben.
Az agyam üressé válik.
Csak azt az egyet tudom kérdezni: miért?
Miért vette el tőlem őt a sors?
Miért akart ezzel nekem fájdalmat okozni?
Mindössze 12 évesen.
5 éve már és csak egyre rosszabb.
Még hogy minden nap gyógyul. Dehogy.
____________________________________________________________________
Kicsi keresztlányommal ma is alkottunk:D Volt minden. Nevetés főleg:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése