'minnél jobban vágyunk valamire annál messzebb van. De tehetünk ellene."

Az utcán álltam. Dühös voltam, mint egy kis kamasz az édesanyjára, mert nem engedi el egy buliba. De ez több volt annál. Te mentél el. Itt hagytál azzal a fiúval akit igazán nem is szeretek. Arra vágytam, hogy gyere vissza pofozz meg és mondd, hogy veled kell mennem. De te csak mentél tovább. Még csak hátra sem fordultál. Akkor kaptam egy sms-t. Alig volt erőm arra, hogy kivegyem a zsebemből és elolvassam. De meglepődtem. Az üzenetben az állt: Klara. Utána kell menned. Paul. Hátrafordultam láttam, hogy a fiú akivel itt hagytál elteszi a telefont és odahajol hozzám és a fülembe súgja: 'sietned kéne.' Akkor megfordultam és ahogy csak bírtam futottam utánad. Aztán mikor eléggé közel voltam hozzád kiabáltam: Blaise. Te megfordultál. De hirtelen az arcod olyan másnak tűnt. A félelem látszott rajta és az aggodalom. De én akkor már nem éreztem semmit. Csak a számon kitóduló vér ízét. Hallottam amint sokan sikongatnak, hogy mentsenek meg. De én már tudtam...késő... De nem tudtam szólni. Akkor viszont arra vágytam a legjobban... bár ne szeretnélek Blaise.