Miután közöltem Blaisel, hogy készen állok arra, hogy vámpír legyek lementem a konyhába. Mindig szerettem itt lenni. A nagy ablakok miatt mindig világos van. A konyhaszekrény citromsárga amit én magam festettem, hogy minél világosabbá csináljam a teret. Az asztal pedig üveg amit azért szeretek, mert látom a lábam mikor reggel kávézok. Most is főztem magamnak egy kávét és leültem az asztalhoz. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy elhatároztam valamit és azt véghez is viszem. Elengedtem azt a személyt akit szerettem azért, hogy azzá válhassak akivé már nagyon rég óta szerettem volna. Soha nem tudtam ellenállni a vér csábításának. Annak, hogy gyönyörű lehetek és erős. Bár azzal kevésbé tudtam megbékélni, hogy szörnyeteg leszek. De lesz megoldás. Tudom.
-Mire gondolsz?
-Ne csináld ezt. -Riadt voltam, mert egy év után sem szoktam hozzá, hogy te halk vagy.
-Sajnálom. Szóval?
-Arra, hogy mennyire vágytam erre. Most pedig itt van. De mégis...
-Félsz. Én pedig nem fogom magamnak megbocsátani, hogy ezt teszem veled.
Rád néztem. Reméltem, hogy látod a szememben, hogy villámokat tudnék szórni a szememmel. De te csak nyugodtan álltál a falnak támaszkodva. De álltad a pillantásom.
-Nem teheted velem, hogy nem változtatsz át.
-De!
-Akkor menj el. Megtalálnám a módját, hogyan legyek vámpír.
-Ha azt hiszed ezzel őt is elfelejtheted ne hidd. Az emléke mélyen beléd vésődött. Ha pedig vámpír leszel időt sem adhatsz magadnak. Egy örökkévalóságig benned él.
Már csak arra eszméltem, hogy a padlón fekszem. A kávéscsésze darabjai a földön a kávéfolt pedig ott ahol az előbb te álltál. Olyan erősen fogtál le, hogy moccanni sem bírtam.
-Engedj el.-A hangomban több agresszió volt mint bármikor életemben.
-Nem tehetem. Az örökkévalóságig vigyázok rád. De nem tehetem meg. Sem holnap, sem máskor.
-Kérlek.
-Nem. Ezzel a vitát lezártam.- A szorításod engedett a csuklómon te pedig felálltál és elmentél mire én felkecmeregtem a földről.
Kiskorom óta oda és vissza voltam a vámpírokért. Most feladtam az életem egyik részét azért, hogy élhessek egy másikat. Eddig úgy hittem te is lelkes vagy de csak látszat. Mindig is jól titkolóztál előttem. De tudtam mit kell tennem.
A telefonhoz mentem és tárcsáztam. Kettőt csörrent mikor a csuklómon éreztem jéghideg érintésed és a telefon már nem is volt a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése