...............jpg)
Egy ismerős illat, egy pizsama.
A képek, emlékek mik visszatérnek álmomba.
A hangod még idézik a videók.
Néha nagy fájdalmat hozók.
Itt van már 6 éve, elmentél mellőlem.
Az életet nélküled kell, hogy éljem.
Vigasztal, hogy tudom, fentről figyelsz rám.
Hidd el. Próbálok helyesen élni ám.
Itt vagyok lassan 18 évesen
De sajnos nem lehetsz mellettem.
A könnycseppeket sosem mertem másoknak mutatni.
Még mindig a képeken szoktalak kutatni.
Emlékszem mikor még régen labdáztunk.
Az iskolát együtt nagyon vártuk.
De itt a középiskola, nem vagy velem.
Hindenburgból te lehetnél a modellem.
Nem kéne más után kutatnom csak téged kérnem.
Segíts nekem, hogy meglegyen ez a félévem.
Sokszor szeretnélek még egyszer utoljára megölelni.
Aztán együtt még egyszer az utcán sétálni.
A szalagavatómon nem szeretnék táncolni.
Tudom, hogy téged nem tudnálak megölelni.
Kevés az, hogy mindenki mondja: életed legszebb napja.
De mit ér bármelyik szép nap édesapám nélkül?
Ki csak fentről nézhet és még csak meg sem ölelhet?
Mondd mi lett a lányodból? Egy unalmas ember..
Ki verset ír fájdalmáról.
Könnycsepp folyik arcán ilyenkor is.
Tudja... ezen a versen sírni fog más is.
De így a tizennyolchoz közel ám.
Megígérem neked édesapám.
Te lehetsz majd a legbüszkébb rám.
Palkovics Mihály. ♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése