Most valami mást! Mást szeretnék.
Nem keddet a hétfő után.
Nem is betűt a betű után.
Nekem más kell. Mást szeretnék.
Valami olyat ami szokatlan.
Valami kéket a zöld helyett.
Valami szépet a csúnya helyett.
Valami mást a megszokott helyett.
Valami eszméletvesztőt.
Mert nekem ez kell. A más.
A más ami kizökkent.
A más ami kiborít.
A más ami katarzisba ejt.
Aztán kell a még több.
A még több ami nem mai.
A még több ami egyszeri.
A még több amit érezhetek.
Aztán elmehetek.
...................................................................................
Az éjjel és nappal váltakozása. A napok örökös folytonossága. Az óra ketyegése. A percek egyetlensége. Mind arra akart következtetni, hogy nem fog megváltozni az életem. Kegyetlen folytonossággal vívom a mindennapjaimat.
-Kincsem készen vagy?
-Igen. Mehetünk.
Ez az utazás is csak azt akarta bizonyítani, hogy bár megváltoztathatom a mindennapok folytonosságát de egy idő után újra az az unalmas hétköznap lesz ami eddig volt.
-Klara. Mire gondolsz?
-Csak az életünkre.
-Valami baj van vele?
-Őőő.. nem nincs. Vagy talán az, hogy folytonos. Nagyon.
-Ez az élet rendje.
-Tudom. Éppen ez az ami engem aggaszt.
A homlokomra nyomtál egy meleg puszit, megfogtad a csomagjainkat és elindultál a taxi felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése